A vámpír - Szimbolikus biográfia

Hogyan írható le a vámpirizmus mint az emberiség alternatív története? Miért nem élhet az ember vámpír nélkül? Janion szerint "a vámpír a szexualitás maszkja, a hatalom és a test viszonyának metaforája". Mickiewiczhez hasonlóan ő is a vámpír geneziséből indul ki, figyelembe veszi a szláv származás mellett szóló komoly érveket is. Behatóan tanulmányozza a vámpírral rokon lények hatalmas seregét, köztük a farkasembereket, kísérteteket, pókokat, denevéreket, a végzet asszonyait és a hipnotizőröket. Külön fejezetet szentel a vámpírtermészettel ellentétes hajlamú nekrofiloknak, a halottakhoz vonzódó élőknek. De szóba kerülnek olyan lények is, akikre csak szimbolikusan vonatkoztatható a vámpirizmus: ők a különféle gazdasági, politikai, patrióta és intellektuális vérszopók.

A vámpírokról szóló regényeket, elbeszéléseket Janion a tabutémák irodalmi feldolgozásainak tekinti. Amikor Bram Stoker alapművét elemzi, hamar leleplezi az erkölcsnemesítő viktoriánus műnek álcázott regény perverzióit. Alekszej Tolsztoj elbeszélésében pedig a családfő változik vámpírrá, a mű a patriarchális kultúra pusztító rémségeit mutatja be. A végzet asszonyai az embert hatalmába kerítő, felfoghatatlan szexualitástól való rettegést testesítik meg.

Maria Janion (1926) a lengyel romantika legnagyobb hatású kutatója, a gdanski hermeneutikai iskola megteremtője, a Gdanski Egyetem díszdoktora, a Varsói Egyetem és az akadémiai Irodalomtudományi Intézet professzora. 1962 óta jelennek meg tanulmánykötetei. Már évtizedekkel ezelőtt túllépett a tisztán szépirodalmi művek vizsgálatán, érdeklődési köre a kultúra egészére kiterjed.