Se Isten, se ördög

A "volt" a biztos, s folyamatosan a "most"-ba torkollik. Az emlékezet tétova. Kötelezi azonban a költőt? "Múltamból tudhatom jövőmet is. Az emlékek maguk keresik meg útjukat mibennünk, mi pedig anélkül, hogy adósaiknak éreznénk magunkat, törlesztünk" - mondja magyar olvasóinak kérdésünkre a bolgár költő. "Az ádáz megátalkodottság, hogy a mát megéljük, olyan erős, hogy az emlékeknek nincs más választásuk, csak hogy bosszút álljanak rajtunk."

Az 1946-ban született költő jelentkező kötetének éve 1975, címe: Falu. Beszédes: valló. A föld szava szól verseiből. Hiteles a világa, nem is csak embervilág, lényvilág legalább annyira, egyenértékűen. Születések s halálok, a természet gyönyörű tébolyulása: rendje.

Az önérték mellett a nemzetérték tudatosítása is jelentős versalap a költőnél. A bolgárság, a tartás, a bevallás-vállalás, a morális (hova)tartozás. "A szó kolonc, hegynek görgetett kő. Újabban azonban egyre inkább hallgatni szeretnék. Azelőtt azt hittem, sőt meg voltam győződve róla, hogy kötelességem szóban kifejeznem, amit átéltem, amit anyám, apám, nagyszüleim éltek át, mert ők nem tudták elmondani. Most már mindjobban értem, hogy méltóbb, ha nem szólok... Ha el is mondod, amit közölni akarsz és tudsz, haszontalan, mert semmit meg nem változtatsz: utánad is, ahogy előtted - csak születés, virágzás, halál."

A népdal ismerete alkotói biztonságot ad neki, de a szabad vers s a szerkezetes poéma fortélyaiban is mester.

Szabad-e jónak lenni? - kérdeztem. - Hajadonfőtt vagy sisakban? "Az ember mindig önmaga ellen megy - kivált a jó" - válaszolta, s folytatja.

Szondi György