Mamó

"- Mire neked az írás, Angi? - Hogy olvassák. Szeressék, vagy ne szeressék. Csak moccantson bennük valamit." (Schäffer Erzsébet - Nők Lapja) "Máté Angi már tud valamit a gyerekkori magányról, a korai árvaságról, a néma egyedüllétben lezajló ínségről. Könyve olvastán az a benyomásunk: a világnak azokon a gyerekkori lélekföldrajzi tájain, amelyek Isten és ember háta mögött helyezkednek el, valahogy kibogozhatatlan és életre szóló egységben jelennek meg a világ jó és rossz juttatásai." (Báthori Csaba) "Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamával egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv. (...) A túlélés eszközei a varázsigeként örvénylő szavak. Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most, hogy van, jövünk rá, mennyire hiányzott!" (Lackfi János) Máté Angi 1971-ben született Vajdahunyadon. írásai (próza, vers, mese) a Látóban, Irodalmi Jelenben, Ligetben, a Kortársban, a Nők Lapjában, Szivárványban, Napsugárban, Dörmögő Dömötörben és a Szitakötőben jelentek meg. 2009-ben meséiért megkapta az Aranyvackor díjat. Ez az első önálló kötete, melyet a Volt egyszer egy (Pozsonyi Pagony, 2010) meséskönyve követett.