Ércbányászat a Báthoryak korában - A szatmári és az erdélyi bányavidék arany-, ezüst- és higanybányászata (1571–1613)

Az erdélyi és a szatmári nemesércbányászat komoly múltra tekint vissza. Az itt fekvő bányavárosokban és bányásztelepüléseken folyó érckitermelésből származó haszon fontos részét képezte a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség bevételeinek, így a bányavidékek részletes bemutatása még közelebb vihet a korabeli, három részre szakadt Magyar Királyság történetének ,,teljes körű" megismeréséhez.
A kötet középpontjában a Nagybánya központú szatmári, illetve a több központi településsel bíró (pl. Abrudbánya) erdélyi bányavidék komplex vizsgálata áll. Az újonnan feltárt levéltári forrásoknak köszönhetően egy igen színes világ képe bontakozik ki az olvasó szeme előtt, hiszen a bányászat termelési, technikai keretein túl bemutatásra kerül a korabeli bányásztársadalom, a termelésben résztvevő családok története, valamint a bányaigazgatás rendszere. Az átfogó vizsgálat révén megismerhetjük a korabeli nemesércbányászat kontinentális kapcsolatrendszerét, többek között a termelés finanszírozásába bekapcsolódó európai nagyvárosokat.