Sémaelmélet az antropológiában

A kulturális antropológiában a 60-as, 70-es években divatos kognitív megközelítés az interpretativ fordulat következtében - nem kis részben Clifford Geertz kritikájának is köszönhetően - háttérbe szorult, így az e kutatási területen kifejtett erőfeszítések visszhangtalanok maradtak. Strauss és Quinn sémaelmélete a kognitív antropológia legújabb, a 90-es évek közepén - a kognitív tudományok robbanásszerű fejlődésével párhuzamosan - kialakult elmeleti irányzata, amely integrálja a kulturális tudásról szóló új elképzeléseket, és fontos pontokon kapcsolódik a posztmodern kultúraelméletekhez, valamint a kognitív tudományok egyes új irányzataihoz. 'Strauss és Quinn elméletének bemutatása során a szerző számba veszi az elmélettörténeti előzményeket, majd a kognitív irányzat megerősítését és újjáélesztését célzó törekvések kritikai elemzésén keresztül arra is felhívja a figyelmet, hogyan pontosítható, fejleszthető tovább az eredeti elgondolás. Mester Tibor 1999-ben végzett a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán angol - kommunikáció szakon. Jelenleg a kommunikációs tanszék főállású oktatója. A megjelentetett szöveg a szerző kommunikáció szakon benyújtott és 1999-ben megvédett disszertációjának bővített és átdolgozott változata.