A tágasság iskolája

Tanulmányok irodalomról, zenéről, filmekről. Tanulmányok különféle művészi irányzatokról. Tanulmányok, melyek egyetlen műalkotás organikus közegét, belső mechanizmusát követik. Esszék a művészet megvalósított és lehetséges funkcióiról. Ösvények, csapások kutatása, ahonnan éntudatunk, létérzékelésünk, művészetszemléletünk felzárkózhat vagy ahonnan szembeszegülhet új, tudományos világképünkhöz, mely földrengés erejével rázta meg biztonságos, statikusnak hitt világszemléletünket. A szintézis kereséséről a tonalitás és atonalitás közérzete között: az elektronikus zenéről és Bartókról. A magyar Szisziphosz-mítoszról: Madáchról, Camus vízióinak dermesztően forró szépségéről. Corneille időszerűségéről. A szépség monstruozitásáról és zsákutcájáról Krúdy írásaiban. A kegyetlen művészet létéről, jogosságáról és abszurditásáról: magától értetődővé teheti, ami ellen lázítani, amivel szemben sokkolni akart. Esszéi: felfedezések. Mintha elsőként pillantana meg egy művészi objektumot, olyan kíváncsian, friss intenzitással fogja fel esztétikai, emocionális gondolati anyagát. Figyelme sokirányú, pontos és intuitív, a részleteket hűségesen követi, tudja, amit az egész koncentráltan sugalmaz. A gondolkozás, a felfedezés izgalmas új ösvényeire kényszeríti az olvasót. Nem ítéleteket fogalmaz, hanem gondolatokat és kérdéseket, írásainak sűrű fénye lesöpri az előítéletek, az előregyártott, kész, konvencionális meghatározások porát. Hűvösek és lobogóak Mészöly esszéi. Az absztakciók közegében mozdulatai biztosak, pontosak makacsul, elszántan következetes. Élményeit, következtetéseit a végsőkig kifeszíti, de az állításokból, a logikai futamokból nem hagyja el a kérdőjeleket sem. Következetes kérdező. Esszéi az alkotó műhelyproblémái, műhelymunkái is. A művészitől nem választja el az ember általánosabb ügyeit: a morált, a külvilágot, a történelmet. Az ember és világ titkait kutatja: minél többet kimondani, megfogalmazni, napfényre hurcolni, elhódítani a homályból azt, ami kimondásra, napfényre vár.