Jogi néprajz - Jogi kultúrtörténet - Tanulmányok a jogtudományok, a néprajztudományok és a történettudományok köréből

A jogi szimbólumok és a processzuális jelképek kutatása, a jogi kultúrtörténet a jogtörténet-tudomány kedvelt témája lett az elmúlt évtizedben. Tételes jogászok, jogfilozófusok, jogtörténészek, jogszociológusok és politológusok bizonyították, hány és hány olyan vonatkozása van kutatásaiknak, melyek átnyúlnak a jogi rituálék és szimbólumok világába. S a hirtelen megpezsdült tudományosság újra felfedezte a jogi néprajzot is, ezt az Európában önálló mezsgyékkel, saját kutatási módszerekkel rendelkező tudományos terrénumot. A jogtörténet-tudomány keresni kezdte a kapcsolatokat a néprajztudománnyal. A találkozás örvendetes megújulást hozott, a jogi néprajz hazai viszonylatban is újraértékelt szerepváltozását. A kötet szerzői is arra vállalkoztak, hogy jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti, antropológiai, jogszociológiai és kutatástörténeti tanulmányokkal rajzolják újra a tudományterület határait, s ezzel is tisztelegjenek a tudományágat hazánkban meghonosító Tárkány Szücs Ernő előtt. A tanulmánykötet, amely mind a szakemberek, mind az érdeklődők figyelmére érdemes lehet, a jogi néprajzot, a jogi kultúrtörténetet fókuszába helyező tudományközi párbeszéd egyik első eredménye. A szerzők és a szerkesztők bíznak abban, hogy azok, akik a művet kezükbe veszik, együtt élik majd át velük egy kutatási terület újra felfedezésének izgalmát.