Hipertér - A párhuzamos univerzumok, az időelhajlás éa a tizedik dimenzió világa

A könyv habár már több mint 10 éve íródott eredetileg, még mindig hihetetlenül érdekes és megfogó. Akit érdekelnek a hasonló témák az minden egyes sorát élvezni fogja, ezt garantálom. Lenyűgőző, elbűvölő, fantasztikus és kihagyhatatlan. A fejezetek logikusan, következetesen épülnek egymásra és rendre adnak tudományos és közérthető magyarázatot mindarra, amit most még csak a sci fi irodalomból ismerünk, de ezek az ismeretek évtízedek mulva a társadalmat egy magasabb tudati szintre, kúltúrába emeli egy új fantasztikus civilizációt épitve meg. A hipertér a Kaluza-Klein , supergravitáció, superhúr elméletek legtökéletesebb eredménye, mely magyarázatot szolgáltat olyan kérdésekre, hogy lehetséges e a dimenziók közti átjárhatóság -- mivel az idő is egy dimenzió, így az időutazás -- , vannak e párhuzamos valóságok, hogyan született a világegyetem, mi volt előtte és hogyan élheti túl egy fejlett intelligenciával rendelkező civilizáció az univerzum halálát. A könyv egyenes folytatása Hawkin rövid idős könyvének, ott kezdődik ahol az abbahagyta és azokat a magyarázatokat szolgáltatja, amelyeket egy másik híres tudós keresett, de halála megakadályozta ezek megtalálását. Einsteinről van szó. Szóval, ezt el kell olvasni, nem lehet eleget regélni róla -- magad kell meggyőződnöd.

Habár a könyv valóban nagyszerû és érdekfeszítő, és megjelenésekor - akárcsak annak idején Carl Sagan zseniális összefoglaló mûve, a Kozmosz, mely ugyan mára már egy kissé elavultnak tekinthető - világszerte nagy sikert aratott, azért egy kicsit bosszantó, hogy a magyar kiadó tizenkét évvel a könyv első megjelenése (1994) után, 2006-ban épp ezt a könyvet adta ki a szerzőtől. Ugyanis Michio Kaku azóta két újabb könyvet adott ki a témában: 2006-ban a Parallel Wolds (Párhuzamos világok), és 2008-ban a Physics of the Impossible (A lehetetlenségek fizikája) címekkel, mely könyveket az elméleti fizika és kozmológia legfrissebb eredményeinek ismeretében írt meg. Tök jó lett volna inkább ezeket a könyveket olvasni a Hipertér helyett, annak ellenére, hogy ez egy remekül megírt könyv, és sokkal-sokkal mélyebben tárgyalja a témát, mint ahogy azt a legtöbb ember valaha is képes lesz valamilyen szinten egyáltalán felfogni. Egyébként a témában látható a YouTube-on egy remek BBC film, öt részben, igaz, csak angolul. A "Parallel Universes" szókapcsolatra kell rákeresni.

Én nem vagyok ennyire fellelkesülve a könyvtől. Bizonyos dolgok idegesítettek benne. Például nem tudtam felfogni, hogy a nem-eukleidészi geometria tárgyalása során (Kaku mélyen Gauss levelezésébe is belemerül), hogyan lehetséges, hogy Bolyai meg sem említődik, illetve csak egyetlen alkalommal, a könyv végi lábjegyzetek közett, a lehető legutolsó helyre téve, a létező leghangsúlytalanabb szöveghatáron, mintegy "muszájból". Szóval ez nagyon felbosszantott. Az olyan apróságokról nem is beszélve, hogy 1848-at a szerző a munkásosztály harcának tulajdonítja és Marxhoz kapcsolja. Hm. Nem értettem, hogy ha ez így volt, miért nem tanultam erről a középiskolában, sem az egyetemen, sem soha sehol máshol? Rákerestem a neten, de ott sincs szó arról, hogy 1848 kiváltó oka a munkásosztály elégedetlenségében keresendő, ugye? És még csak a 60. oldalon járok... félek tovább olvasni (ráadásul ahány helyen olvasok a szuperhúr elméletről, annyiféle dimenzióval találkozok, legutóbb 11-ről volt szó, egyes helyeken 13-at említenek, itt special tizet... ez persze nem róható fel a szerző hibájának, sem a szerkesztőjének, csak a téma körüli kavart jelzi).