Nemzetes uraimék

A regény középpontjában egy fennhéjázó kisnemes, Mácsik György története és a kurtanemes Laczkó család egész hada áll. Ők valamennyien az egykoron elveszített ősi juss, Békés vármegye visszaperléséről álmodoznak, időnként tesznek is érte valamit. Mindenesetre vagyonuk roncsait jogászokra költik, hátha egyszer az ősi birtok visszatér. Kurtanemesi kúriáik lassan összerogynak, maguk már teljesen elszegényedtek, csak álmaikban tér vissza az ősi föld. A történetet a szabadságharc előtti időbe helyezi Mikszáth, s a mese közben fel-feltünedező kurtanemesek ábrándjait már a korabeli olvasó sem érezte tragédiának, sokkal inkább komédia részesei vagyunk. A fenegyerekeskedő Mácsik és a Laczkók egész hada bármilyen fennkölt cselekedetet hajt végre, semmi sem tűnik magasztosnak, sokkal inkább szatirikus itt minden, saját idejükből is kiszakadt figurák, értékeit elvesztett, bomló világ képe áll előttünk.A regény születésének idején a magyar társadalmat a pusztuló nemesség sorsa foglalkoztatta. Ebbe a vitába nemcsak újságíróként, karcolataival szólt bele Mikszáth, hanem ezzel a regényével is. Ő sem volt közömbös a nemesi világ pusztulásával szemben, de tudta, hogy "késő már a vármegyét siratni, hát inkább keressük meg benne a nevetnivalót". A nemzetes uraimék távol áll még a későbbi Mikszáth-regények szatírájától, de már fel-felcsillan benne a Beszterce ostroma Pongrácz grófjának szatirikus arcéle.