Mit énekelt a Szajna-parti könyvárus?

A Zsebkritikák sorozat újabb darabját veheti kézbe az olvasó. Remisovszky Mátyás azt boncolgatja, kell-e ismernünk egy adott könyvet ahhoz, hogy naprakészek legyünk irodalmi kérdésekben - sőt ennél is tovább megy, amikor megkérdezi: Szükség van-e könyvekre egyáltalán? A Zsebkritikákban mindig négy szerző írását találjuk az adott műről. Miközben ezeket olvassuk, nem csak a meg nem írt a könyvekről tudjuk meg mindazt, amit a regényről tudni érdemes, hanem a négy kritikus alakja is egyre markánsabban kirajzolódik. A mit énekelt a Szajna-parti könyvárus? a mai francia irodalom és a magyar könyvismertetések görbe tükre. A sorozatról: Szeret utazás közben olvasni, de utálja, ha kirángatják a kedvenc regényéből? A Syllabux Könyvkiadó 1,2,3, stb. megállós történetei ezen a problémán segítenek. Válasszon az utazás hosszának megfelelő történetet. Jobb, mint a BKV, mert nemcsak autóbuszon, hajón, HÉV-en, trolin, villamoson, hanem akár vonaton, sőt taxiban is olvasható, ráadásul a közigazgatási határon túl is. Részlet a könyvből: A Szajna-parti könyvárusok köztudottan bohém emberek, akik pontosan úgy öltöznek, mint a csendes eső áztatta Párizsról szóló, főként bohémokat ábrázoló és kokottokat, illetve midinetteket is felléptető filmekben. Ennek a regénynek a bevezetője tisztán állítja elénk azt a párizsi hangulatot, amelyet már csak egyes eldugott utcasarkokon találhat meg a turista, persze ha nem riad meg attól, hogy esetleg japánok fényképezik. Ennek a hangulatnak a fontos alkotóeleme az ellenzős sapkát viselő, nyakát vastag sállal körbetekerő és olykor tavasszal is hótaposó csizmát viselő Szajna-parti könyvárus. Hótaposó csizmát hord, de természetesen a legvékonyabb fajtából, és olyan könyveket árul, amelyekre alig akad más vevő, mint távoli országoknak az angol dominancia ellen egyre kilátástalanabb küzdelmet folytató, az argot-t nemcsak könyvekből elsajátítani óhajtó franciatanárai.Ebben a regényben a cselekmény is hamisítatlanul párizsi jellegű, még padlásszoba is akad benne. Sőt, a franciaágyról, a padlásszoba tetőablakán át, éppen az Eiffel-torony csúcsa látható. Maga a történet nem tartogat sok izgalmat, kivéve, hogy a címbeli kérdésre csak az utolsó jelenet adja meg a választ. Egy amerikai turistanő buszból hallja a könyvárus énekét (a Szajna-parti könyvárusok egyébként nem szoktak gyakran dalra fakadni), de mire gyalog odaér a könyvesbódéhoz, az árus már bezárt és eltűnt. 24 óra alatt azonban minden megoldódik: a könyvárus megkerül, és a Párizsban bohém társat kereső középnyugati (és már nem túl fiatal) banki alkalmazott is választ kap fontos kérdésére. Az olvasót pedig közben hatalmába keríti a 21. század eleji hiteles, de a régire és az igazira sajnos csak nyomokban emlékeztető párizsi hangulat. Ezt sok helyen jellemzi találóan a szerző, de talán azzal a legtömörebben, hogy ,,ma már a tősgyökeres párizsi polgár is Supermarché-ban vásárolja a hétköznapokra való sajtot, s lehetőleg márkamegjelölés nélkül, mert úgy olcsóbb".