Ó, Anglia, Anglia... - Esszé az amgol forradalomról

1793-ban, amikor XVI. Lajost bíróság elé állították, egy névtelen francia monarchista így jellemezte az I. Károly kivégzése utáni angol állapotokat:
"Ezek a zűrzavaros és gyilkos idők lealjasították a gondolatot; a szellem, bejárva a romlottság fokozatait, a bűnök és szenvedélyek minden tisztátalanságával megfertőzte az emberi képességeket; az erény és a géniusz elmenekült az átok sújtotta földről; a természet a bosszú fúriáival árasztotta el a vérengző nemzetet; a törvények szentélye haramiák menedékévé és gladiátorok arénájává változott; a békesség istenének papjai a szédelgés és rebellió szószólói, az előljárok a csőcselék zsarnokságának csatlósai lettek, a sivatagi vadállatokhoz hasonló sokaság pedig énekelt és táncolt frissen legyilkolt áldozatai körül, a törvény letéteményeseinek tapsától kísérve."(L'Angleterre instruisant la France...Á Londres, et se trouve á Paris... 1793)
Törekvése, hogy kortársait az angol állapotok rajzával felrázza és észhez térítse - természetesen - hiábavaló volt.