Achim L. András

Molnár József 30 éves korában hagyta ott a Rákosi és az MVD mancsaiba került országot, majd a nyugati emigrációban mint az Új Látóhatár című folyóirat szerkesztője, kiadója, az Aurora Könyvek kiadója és egy kis müncheni nyomda tulajdonosa végezte áldozatos munkáját. Odakint még célt tűzött ki maga elé: Misztótfalusi Kis Miklós életét és munkásságát kutatni - a nagy magyar nyomdászról szóló monográfiája 2000-ben jelent meg -, a tragikus sorsú Achim L. András életútját vizsgálni és a nyugati magyar irodalmat segíteni, támogatni, ápolni, gazdagítani; magyar nyomdát hozott létre a bajor fővárosban, hogy így is szolgálja a magyar irodalmat, műveltséget. Achim L. Andrásról és koráról olyan képet rajzol könyvében Molnár, amelybe belefér nemcsak ennek az agrárszocialista parasztembernek és politikusnak küzdelmes, megpróbáltatásokban gazdag élete, hanem a korkép, a parasztság helyzetének a bemutatása és Achim harcos- és kortársainak a jellemzése, leírása is (Szántó Kovács János, Várkonyi István, Mezőfi Vilmos, Nagyatádi Szabó István). A múlt század negyvenes éveinek második felétől búvárkodott Molnár levéltárakban, könyvtárakban (irodalomjegyzéke több mint 4 oldalt tesz ki), sőt abban a szerencsében volt része, hogy beszélhetett Achim lányával, Máriával és vejével, Medvegy Elemérrel, akik hasznos tudnivalókat közöltek vele. Ebben a több mint 500 oldalas könyvben Molnár nemcsak Achim életútját és a magyar parasztság helyzetét rajzolta meg abban a korban, hanem a magyar agrárszocialista mozgalom korabeli történetét is.