Az Egyház szociális tanítása - A KÉSZ társadalomépítő programja

Az Egyház szociális tanításának az előadása és terjesztése evangéliumi küldetés, amely az Egyház sajátja (SRS 41).
Ezt a tanítást sokan félreértik. Vannak, akik keveset vagy semmit sem várnak tőle, sőt még helytelenítik is, mivel szerintük az Egyháznak kizárólag a természetfeletti küldetésével kellene foglalkoznia tekintet nélkül a földi létére. Az Egyház nem evilágból való, ne törődjön tehát a világ dolgaival!

Mások túlságosan is sokat várnak az Egyháztól: technikailag kidolgozott, jól kipróbált terveket a világ gazdasági és társadalmi gondjainak megoldására, sőt még egy nemzetközi összefogás megszervezését is a tervek kivitelezésére.

A félreértések alapja legtöbbször az, hogy sokan még az egyháziak közül sem ismerik az Egyház szociális tanítását. Ami a volt szocialista országokat illeti, ez teljesen érthető. A marxista ideológia kizárólagosságot követelt magának és szigorúan büntetett minden világnézeti másságot. II. János Pál pápa ezt világosan látta, mivel maga is tapasztalta. Ezért írta a körlevelében: Különösen kívánom, hogy azokban az országokban ismertessék és alkalmazzák ezt a szociális tanítást, amelyekben a létező szocializmus bukása után nagy az elbizonytalanodás az újjáépítés tekintetében. (CA 56).

A szocializmus kudarcot vallott. Ez nem jelenti azt, hogy az országok gazdasági és társadalmi problémái megoldására az egyetlen út a liberális kapitalizmus. A járható út az integrális humanizmus útja: az ember a maga teljességében, önmagához, a Teremtőjéhez és az embertársaihoz való viszonyában.
Ez az Egyház szociális tanításának a lényege.