Széltornya - Három emeletnyi esszé

"Három emelet. A három emelet mindegyikére hét lépcső vezet, háromszor hét lépcsőfok, huszonegy elrugaszkodás. Minden emeletről más kilátás adódik, másfelé nyílik az ablak, más arccal mosolyog a táj. Az égen felhők úsznak, hajótest nélküli vitorlák, tereli, ösztökéli őket a szél. A torony emeletei nem kőből vagy téglából épültek, hanem szavakból, és betű-grádicsok visznek egyiktől a másikig. Magas-e vagy alacsony az a torony, nem tudom. Paskolják, ingerlik, cirógatják a négy égtájról érkező szelek: taszítják, körültáncolják, terelnék, mint a felhőtornyokat odafent. Ám a betűk horgonyok is: foglyai a földnek, és fogódzók a gondolatnak. A torony marad, ahol van: én meg csak leírom, ahogy találtam. Közel is, távol is égtől és földtől egyaránt: Széltornya, változatlanság orma."