Időszilánkok - versek

Előfordult már, hogy egy feszült vagy boldog helyzetben csak úgy dúdolgatni kezdtél? Olyan is előfordult, hogy néhány verssor jutott eszedbe? Vagy egy mondóka, amit gyerekkorodban hallottál? És olyan történt-e veled, hogy szavak, szókapcsolatok jöttek a szádra, csak úgy, és mondogattad, ízlelgetted őket. Mintha akkor találkoznál először a hangalakjukkal. Mintha a szavaknak is te adnál nevet és jelentést. Pl. így: "kék, zöld, türkiz, fekete / áttetsző, sós, szinte csoda / hűs- habos, körbevesz, karol" - Kitalálod, mi ez? Ki sem kell mondani? Nagy Izabella kimondja Az élet örömei c. versében: tenger, de mintha ezt is csak ízlelgetné, hogy aztán belefeledkezzen ilyen szavakba is, mint száguldás, regény, szerelem, borivás. Mert számára a szavak egyszerre csendülnek és jelentenek valamit, s egyszerre lehet belefeledkezni a hangalakjukba és a jelentésükbe.