Az erdélyi örmények katolizációja (1685-1715)

Nagy Kornél munkájában arra vállalkozott, hogy tisztázza az erdélyi örmények katolizációjának lefolyását, azt megfelelő összefüggésekbe ágyazza és értelmezze. A kötet három nagyobb egységre tagolódik. Az első az örmények közötti uniós törekvések sorát mutatja be, a súlypontot a lembergi örmények uniójára helyezve. A másik fejezet a Habsburg Birodalmon belül élő más kelet-európai népek között e korban zajló Habsburg uniós politikát vázolja, így teremtvén keretet, vagy inkább ellenpólust az erdélyi örmények közötti események vonatkozásában. A kötet gerincét az erdélyi örmény unió képezi, centrumában az uniót létrehozó Oxendio Virziresco (1654-1715) örmény pap, majd unitus püspök (1690-1715) alakjával. Nagy Kornél aprólékos munkával rekonstruálta Virziresco pályáját, feltárta püspöki kinevezésének hátterét (1690). A kötetben nagy helyet kap más erdélyi örmény papokkal kialakult bonyolult konfliktusainak bemutatása is. A könnyv végén a szerző hangsúlyozza az erdélyi örmény unió sajátságos vonásait, amely megkülönbözteti a Habsburg Birodalmon belül lezajló uniós törekvésektől. Ezek közül első helyre kívánkozik, hogy nem a bécsi kormányzat kezdeményezésére jött létre. Sajátságos az is, hogy hosszú távon az unió az örmények beolvadását hozta magával. A kötet forrásalapját a Hitterjesztés Szent Kongregációja (Sacra Congragatio de Propaganda Fide) levéltárának anyaga képezi. Nagy Kornél a Propaganda Fide levéltárában nem csupán a kifejezetten örmény vonatkozású forrásokat őrző Fondo Armeni anyagát nézte át, hanem az általános iratsorozatok köteteit is áttanulmányozta, amelyek szintén tartalmaztak az örmény unióra vonatkozó fontos adalékokat.