Pannóniai városok, mártírok, ereklyék - Négy szenvedéstörténet helyszínei nyomában

Pannónia korai egyháztörténetének olyan szakasza tárulkozik fel e könyv lapjain, amely foglalkoztatta ugyan a kutatókat, ám az elmúlt fél évszázad régészeti eredményei szükségessé tették a pannóniai vértanúk történeti forrásainak újraértékelését interdiszciplináris megközelítésben. A Diocletianus-kori keresztényüldözések során kivégzett pannóniai mártírok passiói nemcsak az ókeresztény szentkultusz és a késő antik hagiográfia, hanem a pannóniai provinciák egyháztörténetének is kiemelkedő forrásai. Nagy Levente Irenaeus, Synerotas, Quirinus és a Quattuor Sancti Coronati történetét feldolgozó monográfiájában a hagiográfiai, történeti forráskritikai, régészeti topográfiai és vallástörténeti kutatási módszerek komplex alkalmazása révén fokozatosan tárulnak fel az olvasó előtt azok a 4. században aktuális kérdések, problémák, amelyek a passiók szerzőit és közönségét leginkább foglalkoztatták. A Pécsi Tudományegyetem Egyháztörténeti Kutatóközpontja Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi c. sorozatának első kötete minden bizonnyal hosszú ideig nélkülözhetetlen marad Pannónia ókori történelmének tanulmányozásánál. Nagy Levente (1975) az ELTE Bölcsészettudományi Karán régészet-latin szakot végzett, PhD képesítését a Debreceni Egyetemen szerezte 2003-ban. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Régészet Tanszékének adjunktusa, a PTE Interdiszciplináris Doktori Iskola Ókortörténeti Programjának oktatója és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tudományos Főosztályának régészeti referense. A pécsi egyetemen antik, római provinciális és ókeresztény régészetet tanít.