Esély a megmaradásra - Az "illyefalvi modell" keresztmetszete

Szinte közhelynek számít annak felemlegetése, hogy napjainkban a falu - esetünkben az erdélyi falu - veszélyben forog. Az okok is ismeretesek: a falu már nem képes megélhetést biztosítani lakosainak, emiatt veszélyes kirajzás, elnéptelenedés állhat be. Nem tudja felvenni a versenyt a város félelmetes (talán nem túlzó a kifejezés?) modernizációjával, fejlődésével. Emiatt a fiatalság számára már nem kívánatos a faluban való megmaradás... És még sorolhatnám. Hát ha még arra gondolunk, hogy a kommunizmus Ceauseseu-féle diktatúrájában a falu halálra is volt ítélve. Hiszen az erdélyi magyar falvak megszűnése egyben annak a bizonyos nemzeti homogenizálódásnak" egyik feltétele lett volna. A felsorolt tényezők mind azt bizonyítják, hogy a falu gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedése alapvető feltétele a kirajzás megállításának, az erdélyi magyarság megmaradásának. Hiszen a falu kompakt együttléte - s ebben osztozik a városi panelházakba került (immár) szórványlakossággal - az egyetlen lehetséges feltétele önazonosságuk megőrzésének.
Mindezek a felsorolt tényezők minden kétséget kizáróan bizonyítják: a falu megmentése, lakóinak gazdasági, kulturális szellemi felemelkedése az egyetlen modus vivendi. Ezért nem véletlen, hogy rendkívüli figyelmet érdemel minden kezdeményezés, amely kivédheti a falut érő/érhető veszélyeket. S mert kívülről, a hatalomtól nem várható ehhez segítség - ellenkezőleg csak gáncs és támadás -, a falu önépítésének belső, alulról való civil szerveződése különös hangsúlyt nyer.