Oktatás - történet, -szociológia

Nagy Péter Tibor jelen kötetének nyolc tanulmánya a táguló látásmódnak, a neveléstörténet tradicionális szemléletét a társadalomtörténet, az oktatáspolitika-történet és a történeti szociológia eszközeivel bővítő, gazdagító, komplexebb problémakezelésének a tárgyiasult bizonyítéka. Az első fejezet ("Neveléstörténet-óra") írásai új szerepértelmezésben mutatják be az oktatásügy hagyományos ágenseit, az egyházat és az államot. A "modernizációellenes" egyház sztereotípiájával szemben - a téma szakirodalmának újraértelmezése révén - tárgyszerűen mutatja be az európai egyházi modernizációs törekvések társadalom- és oktatáspolitika-történeti összefüggésekbe ágyazott tényeit (és a történet sajátos magyarországi tükörképét), valamint az állam eltérő mértékű és jellegű magyarországi és európai jelenlétét, befolyását az egyház- és oktatás-politika világában. A második fejezet - "Problématörténet" - tanulmányai az oktatáspolitika-történeti és a történetszociológiai megközelítés révén eredeti módon interpretálnak bizonyos neveléstörténeti jelenségeket. Ilyen az alternativitás közkeletűen szűk jelentéstartományát kitágító felfogása, az alternativitás oktatástörténeti változatainak széles körű bemutatása és további kutatásokra ösztönző értelmezése. Ilyen a tágabb kontextusba helyezett taneszköztörténet társadalom- és oktatáspolitika-történeti szempontú megközelítése, valamint a "munkaerőpiac" jelenségének, modern fogalmának tényekkel alátámasztott, meggyőző visszavetítése, "múltba helyezése". A harmadik - "Kutatás" című - fejezetben olvasható dolgozatok pedig három forráscsoport: a népszámlálási adatok, az iskolai anyakönyvek, továbbá a más indíttatású közvélemény-kutatások komplex feldolgozásában rejlő lehetőségekre, ezen források társadalom-, politika-, mentalitás- és oktatástörténeti célú "hasznosítására" mutatnak tanulságos, további kutatásokra és szakmai vitákra is ösztönző példákat.