Mi végre vagyok a világon

Sokszor elgondolkoztam azon, hogy egynémely könyvemet politikai hovatartozástól függetlenül is bírálták emberek, miért kellett ilyen kíméletlenül szembenézni a múltunkkal? Ilyenre mindig azt a feleletet adtam, hogy a tragédia, ha átéljük, erkölcsnemesítő, és arra az elhatározásra késztet bennünket, hogy igyekezzünk jobbakká válni, hogy mindez ne ismétlődjön meg. Ismernünk kell a múltat és a történelmünket. Közhely, de elmondom, hogy minden fának akkora a gyökérzete, mint a lombozata. A gyökérzet nem látszik, az a mi múltunk, de ha ezt a gyökérzetet elvagdossuk, a lombos fa összedől. Tehát nekünk nagyon fontos kötelességünk a magyar történelmet ismerni, értelmezni, azzal együtt, hogy mindenkinek más-más véleménye is lehet róla. De legalább ismerni kellene. József Attila szavaival: S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad", ebben benne van, hogy hátha nem is engedik, hogy magyarok maradjunk édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad." Tehát, ha mi egységben, az édes haza hűséges fiai maradunk, vagy maradnánk, akkor nem lenne semmi baj. Ez József Attila üzenete 1937-ből, nem sokkal a halála előtt. Nekünk is megvolna a lehetőségünk, de ehhez a lényeges kérdésekben legalább nemzeti egységet kellene teremtenünk." Életinterjú a 80 éves Nemeskürty Istvánnal. A beszélgetőtárs Koltay Gábor.