Népi írók szellemisége - Tanulmányok

Néhány évtizede, az 1990. évet követő történelmi időszak szellemi küzdelmei közepette,
erősen megnőtt az érdeklődés a huszadik századi magyar népi irodalom képviselői,
eszméi és eredményei iránt. Könyvek, tanulmányok, tudományos konferenciák és baráti
közösségek keltették életre és mutatták be ennek a kulturális és a politikai térben
egyaránt jelentékeny áramlatnak a képviselőit, eszmei és irodalmi értékeit. Olyan irodalmi
és nemzet-, illetve társadalompolitikai tekintetben jelentékeny íróegyéniségek
kerültek az érdeklődés terébe, mint Szabó Dezső, Németh László, Illyés Gyula, Veres
Péter, Kovács Imre, Féja Géza, Sinka istván, Tamási Áron, Szabó Zoltán és társaik. A
népi mozgalom és irodalom iránt megmutatkozó érdeklődés felkeltésében igen nagy
szerepet kaptak Neszmélyi Károly írásai, aki nem csak tanulmányaival és vitairataival
hívta fel a figyelmet a népi mozgalom, a népi irodalom értékeire, hanem, mint a Népi
Írók Baráti Társaságának elnöke közéleti szerepléseinek, tudományos konferenciáinak
eszmeiségével, tudományos és közéleti megnyilvánulásaival is. Csak egy kiemelten
fontos szellemi műhelyről, a 2016-ban Balatonszárszón, írók, irodalomtörténészek,
könyvkiadók közreműködésével megszervezett népi - urbánus vitáról tartott konferenciára
utalok.
Munkája elkötelezett a népi irodalom művei és szellemi-politikai értékei iránt. Igen
sokat tett annak érdekében, hogy a magyar népi mozgalom öröksége az újonnan kibontakozó
kulturális és közéleti kezdeményezések mozgatója legyen. Nem rajta és
társain múlott, hogy ez az örökség végül is nem kapta meg azt a közéleti szerepet,
amelyet joggal megérdemelt volna. Az olvasó által kézbe vett tanulmánygyűjtemény
bemutatja a népi mozgalom néhány jelentékeny képviselőjének, így Németh Lászlónak,
Sinka Istvánnak, Kiss Tamásnak, Sárközi Györgynek valamint a mozgalom néhány
szellemi-politikai műhelyének, így a Soli Deo Gloria Szövetség és a Püski Sándor által
alapított és vezetett könyvkiadónak az együttműködését, a Nemzeti Parasztpárt megalakulásának
nem mindennapi körülményeit, megfogalmazott céljait. Ezeket a kulturális
és politikai szerveződéseket, műhelyeit - köztük a polgári irodalom műhelyeit is
- ezek tevékenységét és örökségét sajnos jórészt elfelejtette a mai magyar közélet
és kulturális élet. Szomorú mulasztás ez és nagy veszteség, minthogy a tanulmányíró
könyvében megidézett írók és műhelyek örökségének jótékony szerepe lehetne a magyar
közéletben és kulturális életben egyaránt.
Következésképp jó lelkiismerettel ajánlhatom a mai magyar olvasó figyelmébe Neszmélyi
Károly tanulmányait. Olyan szellemi és politikai értékeket fedezhetünk fel bennük
és általuk, amelyek eligazító szerepet tölthetnek be, a nem mindig méltányosságra
és igazságkeresésre, nemzeti egyetértésre és morális felemelkedésre törekvő küzdelmeinkben.