Mandragóra

Machiavelli 1513-ban írta világhírű színművét, az olasz reneszánsz legjobb vígjátékát, a Mandragórát. A történet Boccaccio novelláira emlékeztet: egy nagyvilági ifjúnak megtetszik az öregedő és együgyű Nicia mester szép és erényes felesége. Orvosnak adja ki magát, a gyermekáldás után sóvárgó férj bizalmába férkőzik, s ravasz csellel - szinte a férj szeme láttára - elnyeri a hölgy szerelmét. A vígjáték a halódó középkor eszményeiből való kiábrándulást tükrözi, s az új kor embere tesz benne igazságot: elitéli az öregember és a szép ifjú nő nyilván szerelem nélkül, társadalmi kényszerből létrejött házasságát. Machiavelli műve formailag az antik vígjátékhoz kapcsolódik, de szereplői a kor jellegzetes alakjai: a hiszékeny, maradi jogtudós, a Párizst járt világfi, az élősdi kalandor, a hitet jól kamatoztató pap - ezért olyan eleven és érdekes ma is.