Roxy kutya naplója - második nekifutás

Sziasztok! Roxi vagyok. Állítólag nekem most itt dicsérni kellene magam, hogy megvegyétek a könyvet. De sajnos, nem tehetem. Egyrészt, mert az öndicséret az büdi. Másrészt, ha nagyon elszállok magamtól, a gazdi úgy valagon billent, hogy az aranyerem felcsúszik fogkoronának. Kell ez nekem? Dehogy kell! Ezért úgy döntöttem, hogy én bizony nem dicsérem magamat, dicsérjenek inkább az olvasók!Na jó! Hát így nem lehet irodában dolgozni, hogy közben nem látok ki a fejemből, mert próbálom visszafojtani a röhögést! Így meg a szívbajt hozom a kollégákra, hogy itt fulladozom és folyik a könnyem. Szerintem már a 11 -nél tartottak a 112-es segélyhívóból, amikor magamhoz tértem és lefújtam a mentőakciót. Egy biztos: ablakon kidobott pénz volt a ma reggel felkent szemfesték.Egyszerűen bearanyozza a napomat! Imádom ezt az utánozhatatlan írói stílust és a frappáns hasonlatokat.Minden alkalommal, amikor új történet jelenik meg, elolvasom. Bátran állíthatom, hogy ez a nap fénypontja! Imádom az írásokat. Köszönöm!Üzenem: tessenek a nevető izmokat edzésbe tartani, mert olyan mennyiségben kapják a jobbnál jobb történéseket, hogy dőlni fognak a röhögéstől, jobbra meg balra. Na és nem elfeledkezni a zsebkendőről sem, mert szem sem marad szárazonEz a napló nem csak a kutyák viselkedési formáit mutatja meg, vidám és mulattattató formában, hanem azt a tájat és annak környékét, ahol ők laknak! Hazánk egyik gyöngyszeme, a Bükk hegység, ami megérdemli a dicséretet: sokszínűségével, szépségével, hidegvízű, frissítő forrásaival, kis patakjaival, komoran álló mészkő oromzataival, erdeiben élő vadjaival, tarka mezőivel, kis vasútjával, Felsőtárkányi mini rezervátumával!Ezt mi nap mint nap olvashatjuk és képzeletben ott lehetünk ebben a csodában.Ez kész! Én is perellek, mert hülyének néznek, amiért fél órája egyfolytában röhögők!Már nem is tudom mikor csatlakoztam falkához, de életem legjobb döntései közé tartozik. A történetek még a legrosszabb napokat is sírva-röhögéssé teszik. Szegényebb lenne az életem nélkületek.Mi nagyon szeretjük, alig várjuk a kislányommal, hogy írjon Roxi a kalandos mindennapjaikról mindig érdekesen és humorosan.Halihó! megmondom őszintén, ma ismét könnyesre röhögtem magam. (bocsánat)Hát, mindent köszönök!! Az utóbbi években nem nevettem ennyit, mint ezen a történeten!! A stílusa fenomenális!! Nem indult ma sem túl jól a napom, de folytak a könnyeim a nevetéstől!! Köszönet!! Már nagyon rám fért!Tudom, hogy illetlen dolog mások kárán vihogni, de vizuális alkat vagyok. Már azon gondolkozom néha, hogy mielőtt olvasnálak benneteket, ki kellene vonuljak a mellékesbe. A pelenka azért még ciki lenne.Ez aztán a kutya-csapat! Titeket kellene receptre felírni a depressziósok számára!Akár közgyógyra is!