Magyar népismeret a 19. században - Előfutárok és klasszikusok

Az etnográfia vagy népisme Herder műveinek hatására jelent meg Közép-Európában. Nálunk az irodalmi romantika mellett főként II. József nyelvrendelete és a magyar nyelvújítás mozgalma irányította a figyelmet az adózó pórnép életére, nyelvére és hagyományvilágára. Tudományos igényű ország- és népismertetések, leíró statisztikai, topográfiai művek születtek már a 18. században is, azonban a szakosodás a tudományos kutatásban csak a 19. század második felében ment végbe. A pozitivizmussal kiformálódó szaktudományok között a néprajz viszonylag későn, a 1880-90-es években önállósult.
Kötetünk részint a reformkor néprajzi törekvéseit, a táj- és népleírásokat, illetve a leíró statisztikai, geográfiai művekben, Csaplovics János és Fényes Elek munkásságában fellelhető etnografikumoknak az értékelését tartalmazza. A magyar és a nemzetiségi népcsoportok felfedezői" mellett figyelemmel van a messzi népek magyar kutatóira is. Közülük többen a Magyar Tudós Társaság figyelmét, támogatását élvezték. A kötet második felében a magyar néprajzi kutatás 19. századi klasszikusai közül Erdélyi János, Hunfalvy Pál, Herman Ottó, Herrmann Antal, Jankó János életútját és tudományos teljesítményét felmutató tanulmányok olvashatók.