A misztérium poétikája

Tökéletesen értelmetlen, amire vállalkozom, mégis tehetetlen vagyok. Parancs, hívás és akarás egyszerre az írás, az írás, ami nemcsak a gépelés mechanikus mozgásában, vagy a betűk lejegyzésében áll - bár abban is -, hanem a megismerésben, a gondolat formálásában. A gondolatéban, ami nem az enyém, kívülről jön, annyiban másabb a költői szónál, amennyiben az az abszolútum helyén áll, az én szemlélődésem, eszmélésem pedig ebből indul ki, hogy visszataláljon önmagához, az abszolútumhoz, hogy megnyíljak a Logosznak. A misztérium poétikája behatolást enged a nem művészeknek, utat készít a kicsinyeknek. A remekmű a mindenség helyén áll, és rávezet arra az útra, amiről az abszolútum szemlélhető. Ebben az értelemben kinyilatkoztatás