Amerika kiadó - Beszélgetések Menyhárt Jenővel

Nemrég meghívást kaptam egy konferen- ciára. melyet a XX. totalitárius rendszerek által üldözött zenészek és alkotásaik sorsá- ról rendezett egy bécsi alapítvány. Annak köszönhettem a meghívást, hogy levéltári kutatásaim alapján, Nyilván tartottak cím- mel könyvet írtam arról, miként foglalko- zott az állambiztonsági szolgálat 1960 és 1990 között a magyar populáris zenével. Előadásomat két dallal illusztráltam, hadd legyen mégis némi sejtésük, miról van szó: a Kontroll Csoport Besúgók és provokátorok illetve az Európa Kiadó: Szabadíts meg cí- mű számával. Nem állítottam be „üldözött" zenekar- ként az előadóikat, de elmondtam, hogy an- nak idején e felvételeknek nem volt reális esélyük arra, hogy bekerüljenek a populáris zene állami monopóliumok alkotta és párt- irányítás alatt álló csatornáiba. Beszéltem az URH és az Európa Kiadó elnevezés többértelmű és - az első eseté- ben - provokatív jellegéről, s hogy ugyan a Szabadíts meg cím a Miatyánkat juttatja eszünkbe, de a dal nem vallási témájú. A refrénben emlegetett Gonosz nincs pon- tosan meghatározva, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha magára a Rend- szerre gondolunk hallatán. A kezdő sorokat („Agyamban kopasz cenzor ül / Minden szavamra ezer fül") idézve emlékeztettem arra. hogy mekkora merészségnek számított a cenzúra nyilvános emlegetése az 1980-as évek Magyarországán. Hivatalosan nem lé- tezett cenzúra, de mindenki tisztában volt vele, hogy a gyakorlatban mégis műkö- dött. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a mű- vész agyában ülő cenzor képe feltehetően az öncenzúra jelenségére utal. Arra, hogy amikor az önkifejezés szabadsága előtt kül- ső, politikai korlátok állnak, akkor az ember komoly dilemmával szembesül. Két út áll előtte.Az egyik esetben működni hagyja az ön- cenzúrát: tompítja mondandóját, elhallgat bi- zonyos dolgokat, elkerül bizonyos témákat. Ebben az esetben legálisan publikálhatja cik- két, művét, zeneszámát. A másik esetben nem hajlandó fígyelembe venni az úgynevezett rea- litásokat, nem lesz tekintettel a tabukra. Ezzel kockázatot vállal: azt kockáztatja, hogy nem kap hivatalos nyilvánosságot a munkája. Ha pedig a legális lehetőség hiányában az ille- gális, úgynevezett második nyilvánosságot vá- lasztja, akkor azzal kell számolnia, hogy ma- gára vonja a rendőrség fígyelmét. Valahogy így próbáltam elmagyarázni, hogy a Sz.abadíts meg erről a dilemmáról szól. Es azáltal, hogy szól róla, egyúttal meg is mu- tatja a saját választását, hiszen abban a pilla- natban, hogy a muvész a színpadon, közönség előtt az önkifejezés szabadságát választja, máris kiszabadította magát mind az öncenzú- ra, mind a külső cenzúra hatalma alól. Meg- szabadította magát a Gonosztól. Bécsben már nem mondtam, de a dal szer- zője, előadója „igazi hőssé" vált sokunk sze- mében, „a kurva életbe, egy igazi hős"-sé. Menyhárt Jenő - „első osztályú" budai srác, e könyv hőse - a következő négyszáz oldalon el- meséli és kielemzi élete első negyvenhat évé- nek eseményeit, mindazt, ami azt megelőzően és azt követően történt vele, hogy ő maga is „egy darabja" lett ennek az izének, amit a „popzene" kifejezéssel szokás köriilírni. Szőnyei Tamás