Castorp

A Varázshegy szerint Hans Castorp négy féléven át a danzigi műegyetem hallgatója volt. Thomas Mann regényéből nem tudhatunk meg többet e két év eseményeiről. Pawel Huelle új regényének ez jelenti a kiindulópontját; újrateremti a századelő Danzigját, és egy régi vágású narrátor segítségével követi nyomon az ifjú Castorp viselt dolgait.

Tienappel konzul minden tekintélyét latba veti, hogy unokaöccsét megfontolatlan elhatározásától eltántorítsa. Danzig az ő szemében elvadult provincia, ahol "előreláthatatlan dolgok esnek meg", és egy ifjú ember különösen meggondolatlan lépésekre ragadtathatja magát. A tudomány és a civilizáció áldásaiban maradéktalanul hívő Castorp azzal érvel, hogy ott, ahol vasúthálózat van, és ahova menetrend szerinti hajójáratok közlekednek, nem leselkedik semmiféle veszély az emberre. Vagy mégis?

1904 szeptemberében a Lloyd Társaság gőzösén Hans Castorp nekivág tehát az ismeretlennek. Hajókat akar építeni, de mielőtt kitanulja mesterségét, egyet s mást meg kell tudnia még a világról és saját magáról. A gyakorlatias észjárású mérnökhallgató gondosan megtervezi danzigi életét, módszeresen bejárja a város történelmi részeit, tudja, mikor megy előadásokra, mikor tanul, mikor veszi igénybe szállásadónője fürdőszobáját, mikor ebédel a városban, milyen alkalmakkor nyit ki egy üveg otthonról hozott portóit, és mikor gyújt rá egy Maria Mancini szivarra. És éppen a szivarok indítják el a különös események sorát...

Amikor elfogy a készlete, kiderül, hogy nem is olyan könnyű Danzigban Maria Mancinihoz jutni. Mivel Castorp ragaszkodik szokásaihoz, kész otthagyni egyetemi óráit és áthajózni a közeli Zoppotba, mert a divatos fürdőhelyen állítólag minden létező szivarfajta kapható. Itt pillantja meg az ismeretlen nőt, aki összekuszálja addig rendezettnek és kiszámíthatónak tűnő életét...

Castorp mellett a mű másik főszereplője Danzig. Huelle különös múltú szülővárosa mintha kettős tükörből tárulna az olvasó elé: a mai, lengyel nevű és lengyel nyelvű Gdańsk lakója felidézi az egykori német világot, amelybe finoman vegyülnek lengyel elemek, ugyanakkor a minden téren tapasztalatlan hős itt találkozik először a "kelettel", most kerül első ízben számára teljesen ismeretlen környezetbe, és az olvasó vele együtt eshet egyik csodálkozásból a másikba. A mű varázsát tovább fokozza az a fanyar humor, amellyel a szerző ezt a kicsit vad "keletet" bemutatja.