Szabadka zenei élete a 19. század második felében

Mozaikkockákból áll ez a könyv, s az teszi igazán izgalmas olvasmánnyá, hogy nem lehet tudni, a kapott mozaikkép milyen mértékben tekinthető teljesnek. A korabeli tudósítók ilyennek látták, és így jegyezték fel a 19. század második felének zenei eseményeit Szabadka városában.
A mozaikkockák száma az évek számával szaporodik, ami érthető, hiszen ha lassan is, de az idő előrehaladtával a kulturális élet is mindjobban fejlődött. A század közepén még csak a templom, a színház, a vendéglők és egy-két magánház falai mögül szűrődött ki a muzsika. A tanítóképző és a zeneiskola megnyitásával, valamint több egylet megalakulásával ez a helyzet lényegesensen megváltozott. A farsangi mulatságokon kívül a szerb beszedák és bunyevác prélók, a magyar dalegyesület házi dalestélyei már a komolyzene iránti érdeklődés fokozódásáról tanúskodnak. Az európai hírű művészek megjelenésével párhuzamosan az igények is egyre növekedtek. Meglepően nívós koncerteket rendeztek olykor nemcsak a zeniskolában, hanem a tanítóképzőben és a gimnáziumban is.
Külön téma a színház, ahol szinte estéről estére felcsendült a muzsika. Sok zenés darabot láthatott-hallhatott a közönség, nem ritkán országos hírű színészek fellépésével. Ezekről vétek lenne nem beszámolni, hiszen az akkori szokásoknak megfelelően a prózai darabok felvonásai között gyakran került sor kisebb szabású hangversenyre.
Szabadka első számú zenésze abban az időben a komponista Gaál Ferenc volt, aki 1882-től nemcsak a zeneiskolát igazgatta, hanem vezető szerepet játszott a város szinte valamennyi zenei megmozdulásában. Csodálója, de bírálója is akadt szép számmal. Az újságok minden lépését nyomon követték, ennek köszönhetően mi is megismerhetjük e kimagasló személyiség erényeit és gyengéit.
Szabadka a könyvben bemutatott korban egyike volt a Monarchia legnagyobb városainak. De vajon mekkora volt a zenei kultúrája? Megtudjuk, ha e könyvet végigolvassuk. A korabeli sajtó segítségével bekukkantunk mindenhova, ahol zene szólt, a templomoktól a kocsmákig, a Pest szálloda nagytermétől a palicsi sétányig, és az is ki fog derülni, hogy hol, mikor, milyen alkalomból, kik és mi mindent muzsikáltak. (Részlet a szerző előszavából)