Antiszemitizmus és totalitarizmus

Antiszemitizmus és totalitarizmus: az éppen magunk mögött hagyott, lidércnyomás-szerű huszadik század társadalomtörténetének kulcsfogalmai. Egyik szó sem tekint vissza hosszabb múltra. Az elsőt egy múlt századi, azóta elfelejtett német nyelvész alkotta. Wilhelm Marr a zsidó helyett a szemita terminust javasolta, hogy ilyen módon különböztesse meg a hagyományos zsidóellenességet az általa „korszerűnek és tudományosnak" tekintett antiszemitizmustól. Még fiatalabb fogalom a totalitarizmus, amely egy filozófíai jelzőből, a totálisból ered. Később a Harmadik Birodalom propagandaminisztere, Goebbels használta előszeretettel a „totális háború" kifejezést. A náci és a kommunista diktatúrák közös szervező elvének meghatározására - amit a történészek évtizedek óta vitatnak - a neves filozófusnő, Hannah Arendt alkotta meg a totalitarizmus fogalmát. Antiszemiták voltak, vannak, s sajnálatos módon még lesznek is, de totalitaristák nincsenek, csak fasiszták és nácik, illetve bolsevikok és kommunisták, akiknek világnézetét jobb híján a századunk folyamán fennállt, majd összeomlott társadalmi rendszerek alapján minősítjük. Antiszemitizmus és totalitarizmus egymással kölcsönhatásban álltak, tragikus módon összekapcsolódtak. Történelmi és tömegpszichológiai viszonyuk elemzése nálunk több, mint fél évszázadon át a legszigorúbb tabu-témának számított. Tekintettel arra, hogy kiválóan használhatók politikai stigmatizáció céljára, bizonyos mértékig még most is viszolygunk tőlük. E kötetben új megközelítésben elemzem a ma is vitára ingerlő fogalmakat, ill. a mögöttük álló rendszereket. Bizonyítani próbálom: lehet és elengedhetetíenül szükséges újat mondani a kelet-európai és a magyar történelem legfájdalmasabb kérdéseiről. Pelle János