Pemberley-krónikák

Hihetetlenül gyenge utánérzés. A fülszöveg azt ígéri, ez más, mint a többi Jane Austin folytatás, amit nem tudok megítélni, mert azokat nem olvastam, de ez nagyon gyenge. A könyvből készült sorozat utolsó képe van kimerevítve, erről lelesve egy-egy hangulat, ez lett a szereplők "jelleme" ebben a könyvben, magyarán mindenki teljesen egysíkú lett. És ezt fejezetenként körbe-körbe negyvenhétszer le is írja az írónő. Mintha egy rossz Jane Austin paródia lenne: minden, ami mára megmosolyogtató egy J.A. regényben itt felerősödik, és nevetséges lesz. Hogy meglegyen a modernség, azért kever bele olyan dolgokat, mint a gyermekmunka elítélése, környezetvédelem, profit hajhászás elítélése..... ami viszont meglehetősen valószerűtlennek tűnik egy XIX. századi szereplő szájából. Az avitt stílus keveredése ezzel a "modern" gondolkodással több, mint sokkoló. A szerző a fülszöveg szerint irodalomtanár, amiből szépen látszik, hogy választékos szavakból álló, nyelvtanilag helyes mondatokat írni egymás után még nem hoz létre irodalmi alkotást. Olyan, mintha egy lelkes, romantikus ötödikes kislány írta volna.

Nekem személy szerint tetszett, persze nem egy Austen regény mert azt nem lehet űberelni. De szerintem nagyon is jó sikerült vannak benne hibák az tény, de olvastam már sokkal rosszabb regényfolytatást is. Én csak ajánlani tudom azoknak akik beleszerettek a Büszkeség és Balítélet szereplőibe, nem fog csalódást okozni nekik!