Emberi hangok

Első kézből származó inside story, bennfentes krónika ez az írás. Penelope Fitzgerald, akinek két regénye A könyvesbolt és A partmentén nemrégiben magyarul is megjelent, 1940 nyarán a BBC-nél dolgozott. Ennek a történelmi nyárnak a története az Emberi hangok, s főhőse maga a BBC, a háborús évek angol rádiója, amely emberi hangjával, azzal az olykor a hadügyminisztérium ellenében is következetesen véghezvitt háborús politikával szerzett tekintélyt magának, hogy mindent őszintén feltár, a legrosszabbat is, felnőttnek tekinti az embereket, hogy valójában felkészülhessenek a haza védelmére. S a világméretű események hírül adásának árnyékában közben apró-cseprő egyéni tragikomédiák zajlanak a Broadcasting House-ban, a háborús erőfeszítések olykor kisiklanak a bürokrácia merevségén vagy az emberek romantikus túlbuzgalmán.
Tárgyilagosság és meghittség különös arányú elegye ad valami sajátosan angol emberi valóságot Penelope Fitzgerald kisregényének. Mikrokozmoszának mindig szélesebb, filozofikus érvénye is van, amely az Emberi hangok esetében még történelmi hitellel is párosul.