Péter - Apokalipszis

A Péter-apokalipszis, az egyik legkorábbi keresztény apokrif, a korai kereszténységség egyik legérdekesebb és legproblematikusabb irata. A Kr. u. 2. század első felében keletkezett, létrejöttének helye vitatott. Krisztusnak a feltámadás után adott kinyilatkoztatása keretében mondja el a feltámadást, az utolsó ítélet lefolyását és a bűnösökre váró büntetéseket (a jók sorsával csak egész röviden foglalkozik). Így a bűnösökre váró válogatott és természetesen örökké tartó kínzások részletes leírásával a pokol kínjait nagy gyönyörűséggel ecsetelő keresztény hagyomány első számunkra ismert képviselője (vitatott, hogy ez a hagyomány egyenest a Péter-apokalipszisre megy-e vissza, vagy inkább közös, számunkra már nem ismert forrásokkal van-e dolgunk).Bár görög töredékek már a 19. század végén előkerültek belőle, a teljes szöveg (vagy legalábbis az, amit teljesnek tartanak) csak 1910-ben vált ismertté ge?ez (klasszikus etióp) változatban. Ez utóbbi azonban nem önálló műként maradt fenn, hanem a "Krisztus második eljövetele és a holtak feltámadása" című pszeudok leinentinába ágyazva. Később még két rövidebb görög fragmentumot is azonosítottak. II kötet példát mutathat abban, hogyan lehet valamilyen alapvetően fontos kérdéskörben új tudományos eredményeket élvezetes stílussal közkinccsé tenni. Az intertesztamentális korszak még számos felfedezést tartogat, olyan műveket és olyan problémákat, amelyek visszafelé is (a hellenisztikus korra), s a megmerevedést jelentő kanonizálás korára is utalnak. Mikkor azonban még a kialakulás izgalmas sokfélesége, a néha nagyon eltérő alternatívák lehetősége fogalmazódik meg a különböző nyelvű és hagyományú anyagban. A Péter-apokalipszis lefordítása és teljesen eredeti kommentálása ezeket a lenyűgözően sokrétű lehelőségeket mutatja föl, s elgondolkodtatóan bizonyítja, hogy a kanonizált változat (a földi lét baljós vonulatainak kegyetlen és embertelen örökké tétele) talán a legrosszabb lehetőség volt. Pesthy Monika munkája nemcsak egy számunkra eddig ismeretlen kora keresztény apokrifet tesz közzé a Biblia nyelvét idéző veretesen szép magyarsággal, hanem kommentárjai és mélyreható tanulmánya segítségével újszerűen és rendkívül eredeti megközelítéssel elemzi a kereszténység egyik legkevésbé rokonszenves elképzelését a feltámadás utáni büntetések mélyen embertelen voltáról, amelynek a jézusi tanításokhoz nem sok köze van.