Két év Kínában - A Jangce partján

Amikor 1996 augusztusának végén Peter Hessler Szecsuan tartomány szívében, a Jangce teraszos hegyoldalai között megbújó Fulingban partra száll, csak annyit tud a városról, hogy ötven éve nem járt ott amerikai. Ő a Békehadtest önkénteseként azért keveredik oda, hogy angol nyelvet és irodalmat tanítson a helyi főiskolán, és hogy megtanuljon kínaiul, de arra nem számít, hogy örökre beleszeret a kínai kultúrába, arra pedig talán nem is gondol, hogy egyszer majd milyen varázslatos portrét ír a poros kisvárosról. Érzékenyen, szellemesen, mély megértéssel mutatja be környezetét és hétköznapjait. Bőven idéz hallgatóinak dolgozataiból, amelyek sokat elárulnak a rendszer működéséről, a fiatalok elkötelezettségeiről, naivitásáról vagy éppenséggel kételyeikről, sajátos, keleti meglátásaikról. Óráin szóba kerül a hosszú menetelés, a Kuomintang elleni harc, a kulturális forradalom, az ópiumháborúk kora, Kína hagyományos elzárkózása, ősi dinasztiái. Beszélgetéseikből, házi feladataikból kiderül, milyen ijesztően nagy a szakadék a két kultúra között. Hessler Fulingja zajos, füstös, szennyezett - csúnya és mégis szép, a maga ellentmondásaival és az életet adó, hatalmas, forgalmas folyóval együtt. Több folyami utazást is megörökít, és az út állomásai, helyszínei alkalmat adnak a történelmi-kulturális visszapillantásokra. A Két év Kínában elsősorban mégis emberekről szól, arról, hogy bármilyen áttörhetetlennek tűnjék is a köztünk lévő fal, áttörhető. Peter Hessler szerencsés ember. Nemcsak azért, mert kínaiak között élhetett, hanem mert olyan időkben, amikor még nagyon kevés volt ott a nyugati. Beilleszkedni, persze, ő sem tudott, ahhoz már túlságosan felnőtt volt, de meglepően messzire jutott a megértésben. Krajczár Gyula, a Népszabadság pekingi tudósítója