Ezeregy ok az elkeseredésre

"Az én gondolataim folyvást elbitangolnak. Elég egy apró családi probléma, egy szemem elé kerülő formás láb, egy múló bosszúság, hogy letérítsen az utamról. Virágról virágra szálló lepke vagyok. Ne kívánják tőlem, hogy harminc másodpercnél tovább gondoljak a feleségemre, a fiamra vagy az apámra. Még akkor sem, ha haldoklik éppen" - mondja-gondolja magáról a regény főhőse, Victor Guilbert, az ötven éveiben járó párizsi értelmiségi, egy jól menő számítástechnikai cég tulajdonosa, csaknem boldog férj, apa és nagyapa... A bezápult megállapodottság ellen és a kapuzárási pánik félelmeivel hadakozó, kissé neurotikus férfi számára azonban a belátható jövőn, az újabb és újabb ágyakon kívül is tartogat meglepetést a sors, méghozzá olyat, ami gyökeresen megváltoztatja az életét - apja ugyanis halálos ágyán bevallja neki, hogy örökbe fogadott gyerek. Victor nyomozni kezd vér szerinti szülei után, és olyan világokkal találkozik, amelyek létéről korábban legfeljebb ha tudott, s nem hogy azonosulnia nem kellett velük, de problémáik meg sem érintették. Milyen titkokat rejteget a francia ellenállás, az illegális kommunista mozgalom egynemű, dicső története; milyen érzés hirtelen a bőrünkön érezni a zsidók sorsát, akiktől mostanáig oly jótékonyan különbözőnek gondoltuk magunkat; hogy kerül az ember a távoli Budapestre, erre az Isten háta mögötti helyre, ahova - mint kiderül - a gyökerei mégiscsak kötik? Hogy lehet, fel lehet-e dolgozni egy sokkot, amely alapjaiban rengeti meg identitásunkat, és milyen hozadéka lehet ennek hátralévő életünkben? Ilyen és hasonló kérdésekkel szembesíti hősét regényében Peter Kassovitz - miközben könnyed fecsegés és lélekbúvárkodás, gúny és bánat, bűnügyi nyomozás és bohózat között imbolyog, mint kötéltáncos a kötelén.