Yves testvérem

Yves valójában nem igazi testvére az első személyben megnyilatkozó szerzőnek. Inkább lelki társa, aki fölött atyai jóindulattal őrködik. Bár alig néhány év köztük a korkülönbség, a fiatal, fékezhetetlen breton matróz igencsak rá van utalva felettese jóindulatára. A regény a tengerészélet világába vezet, s ha semmit sem tudnánk írója, Pierre Loti életrajzáról, akkor is, az első oldalak olvasásába belemerülve világossá válna előttünk, hogy mélyen, belülről ismeri a hajósok mindennapjait, otthon van a világ óceánjainak különös, viszontagságos életében. Julien Viaud - ez az alkotó eredeti neve - Rochefort-ban született, 1850-ben, évtizedekig a haditengerészet kötelékében járta a tengereket, s legtöbb műve ehhez az élményhez kapcsolódik. Bár a mai olvasó kevésbé találkozhat írásaival, a 20. sz. első évtizedeiben elsősorban az egzotikus tájak és erotikus szerelmi kalandok leírása alapozta meg népszerűségét. (Jellemző módon Isztambulban, ahová első ilyen élményei fűződnek, park és szálloda is viseli a nevét.) Érdeklődésének másik csomópontja a kegyetlen természettel mindennapos harcot vívó, tengeren járó emberek sorsa. Akárcsak másik híres regényét, Az izlandi halászok-at, a végtelen, zord szépségű természet képeinek leírása teszi Yves testvérem sorait is feledhetetlen élménnyé.