Mesélő kastélyok

Mértéktartó becslések szerint a hazai kastélyvagyon húsz százaléka, egynegyede pusztult el a második világháború lőporfüstjében. Senki nem vette számba azonban, hány úri lak semmisült meg az államszocializmus éveiben, és hány nemesi rezidenciát tettek felismerhetetlenné modern kapitalizmusunk acélkalapácsai. Összeszorul a szívünk, ha hosszabb kirándulásra indulunk Magyarország belsejében. Ásító ablakok, gazzal benőtt téglahantok, bedőlt kerítések jelzik helyét a régi kastélyoknak. Úri rezidenciáknak, ahol történelmünket irányították sok-sok évszázadon át, cifra szalonoknak, ahol titkos történetek szirmai nyílnak felénk. Elvesztettük a kapcsolatot a hajdani kastélylakókkal. Kár a veszteségért. A szivarfüstös kártyaszobákban, a tükörfényes dísztermek mélyén ugyanis nem pusztán a korabeli település mindennapjait irányították, kulturális életünk színe-java is a társas élet számára épített kastélyokban adott egymásnak találkát. Haydn legszebb műveit az Esterházy hercegek szolgálatában komponálta, a félkezű zongorista Zichy gróf kerti lakot hozatott rendbe, csakhogy Liszt Ferenc a legteljesebb kényelemben pihenhessen, Beethoven képtelen volt betelni a Brunszvik csitrik látványával Martonvásáron, amint csontfehér ujjaik tavaszias szonátákat szólaltatnak meg a zongorán.