A szabadelvű párt fényei és árnyai (1875-1906)

Magyarországot a polgári korban (1867-1944) többpárti parlamentarizmus jellemzi, miközben alapvetően egyetlen párt tartja kezében a hatalmat - Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban viszont a parlamenti váltógazdaság érvényesül, vagy pedig változó összetételű koalíciók kormányoznak. A Szabadelvű Párt (1875-1906) megalakulását követően megszakítás nélkül nyolc ízben nyert parlamenti választást, és a polgári kor Magyarországán egyedülállóan hosszú ideig, éppen harminc évig volt hatalmon. Pölöskei professzor új könyve bemutatja, mi volt a helye a pártnak a dualizmus kori pártstruktúrában. Elemzi a párt fő támogatói, a magyarországi nagybirtokosok és a magyar gyáriparosok és a párt viszonyát. Ezután összegzi, az európai párhuzamokat is vizsgálva, a választójog és a választási rendszer 1848 és 1938 közötti fejlődését. Végül áttekinti a Szabadelvű Párt három évtizedes történetét, a megalakulástól a fénykoron, majd a válságos perióduson át a párt önfeloszlatásáig. A kötetben megelevenített korszak politikai élete bővelkedett a korszak eszmei-politikai színvonalán álló egyéniségekben. Közülük a szerző különös figyelmet szentel a két Tiszának: Kálmánnak és Istvánnak, Gorove Istvánnak, Podmaniczky Frigyes bárónak, Wekerle Sándornak, Széli Kálmánnak, akik a Szabadelvű Párt vezérei, miniszterelnökei vagy elnökei voltak.