Kizökkent az idő

Regények, versek, drá- mák. A pszichológus-író, aki valtig állítja, hogy sokkal több lelekismcre- tet ranult írókról es köl- tőktől, mint a tanköny- vekből és a tudományos monográfiákból, vegül három kötetben elénk tárta bizonyítekait. Az Ők én vagyok, a Kinyílt az Ég? és most a Kizökkent az idő beszél arról a kölcsönharásról, amelyben az ember kul- túrát teremt és a kultúra teremti az embert. „ Van, akinek az élet kell, van, akinek a köny- vek" - állapírotta meg Füst Milán. De Popper Péternek mind a kettő kellett. Bejárta szinte az egész világot, kutatva, rátalál-e olyan országra, ahol nem érzi rosszul magát. De soha nem szűnt meg benne a megosztani akarás, tchát írt. Nem útleírásokat, hanem belső elmcnyeket, beszélgetéseket önmagával, barátaival, halottai- val és az írókkal, a költőkkel, akik mindenhová elkísérték. Ez a könyv kalandregény. Egy civil bámuló- kérdező szellemi kalandozása az ókori görög tra- gédiától a modern amerikai abszurd dramáig. A dráma, a színpad, a színészek világában bolyon- gó, a színház istenei előtt időnként áhítatosan le- boruló, néha kételkedve rájuk pislogó író kaland- jai, akiben lassan kiformálódik valamilyen érzel- mi-intellektuális-misztikus többlet, ami csak ennek a zárt világnak az ajándéka lehet.