Aranykori tekercsek

Ama történelem előtti, édeni Aranykorban az ember személyes kapcsolatban állt az égiekkel, szavai egyenlők önmagukkal. Engem az Aranykor legendájának huszadik századi változata fogIalkoztat e regényben, melyben megidéztem ifjúkorom legszebb, legrettenetesebb, legizgalmasabb, életmentő és életveszélyes történeteit. Egy korszakból, amely naponta veszejtette el a legtehetségesebbeket, a legérzékenyebbeket. Sokan úgy emlékeznek, hogy a hatvanas évek közepétől, (talán az amnesztiától) úgy 1972-ig (a kritikai és művészeti párthatározat megszületéséig) létezett ama dicstelen, személyiségromboló kornak egy fölívelő szakasza. Ezekben az esztendőkben hősöm megpróbálja megakadályozni, hogy a földi hatalmak elvegyék tőle és barátaitól, szerelmeitől földi életünk értelmét... Ha ez igaz, akkor az aranykori legenda hamis, hiszen csak a szereplőim lelkierején múlott, hogy nem jutottak a pokol fenekére. Vagy a hatvanas éveket "fényezőknek" volna igazuk? Tényleg véget ért volna valami a végérvényesen illúzióvesztetté, tétnélkülivé vált hetvenes évek ezüstkori, mocsárgőzös langymelegében? Hősöm-hőseim szerint a hatvanas évek illúziói ugyanolyan veszedelmesek, mint a sosemvolt emberarcú szocializmus hazug legendája. Az állítólagos arany, majd az őt követő hamis ezüst kornak van egy másik arca is. Ezt régényem hőse legalább olyan fontosnak tartja, mint annak bizonyítását, hogy hatvanas évekbeli Aranykor nem létezett, az időszak mérhetetlen szenvedések, baljós végkifejletű. kalandok összessége volt. Ám az élet és elmúlás közötti borotvaélen járt haláltáncok, lélegzetelállító kalandok, reményteli és reménytelen szerelmek, őrült szexorgiák, extrém eseményvadászások, könnyed és erőltetett, hazai és külföldi tarkabarka utazások, a sötétségükben is sokszínű züllések, önpusztító tekergések, csodálatos és visszataszító kalandozások alkották együtt a fiatalságot. Legszebb tizen- és huszonéves korunk sűrű levegője valamiféle boldogsághoz hasonló mágneses erőtől feszült. A pikareszk és intellektuális kalandregény sodrában hősöm talán mégis megválthatja magát? Az Aranykor valaha volt, bennünk ma is létezik. Őrizzük, hordozzuk is életünk végéig és tovább... Pósa Zaltán