Modern katolicizmus - Válogatás Prohászka műveiből

Prohászka Ottokár püspök (18581927) a századforduló magyar kereszténységének meghatározó, történelmi súlyú személyisége volt. 1945 után sajnos nálunk szellemi számkivetésbe kényszerült, 1947-ben még budapesti szobrát is ledöntötték. Szellemi, lelki örökségének ápolásáról ennek ellenére nem mondott le sohasem a magyar egyház, de csak a hetvenes évek közepétől kezdődhetett el valamelyes újraértékelése és felidézése korszakalkotó életművének. Nagyjából egy évtizedbe került ennek a Válogatásnak megszületése is, amely félszázados hallgatás után ismét nyilvánossághoz segíti azt, aki sírfeliratának márványtanúsága szerint Magyarország apostola és tanítója".

E válogatás készítésekor arra voltunk tekintettel, hogy mind kevesebben vannak, akik Prohászkát ismerik, s már egészen új nemzedékek számára is kell megpróbálnunk közel hozni a századforduló nagy apostolát, ráadásul egy gyökeresen megváltozott világban. Ezért igyekszünk bemutatni amennyire lehetséges a teljes Prohászkát: a főpap-lelkipásztort, a hittudóst, lelki írót, szociális apostolt, de különösen a látnoki géniuszt. Mert Prohászka bár egész odaadással és együttszenvedőn saját korának élt , messzire látón a jövőt is érzékelte, és e jövő számára is tudott eszmei irányt mutatni. Ez a Prohászka utat talál a mához, és a ma új nemzedékei számára is van mondanivalója a magyar jövő formálásánál.

Ilyen impulzusokat és prohászkai tanácsokat kaphat pl. az elmélyült olvasó: Voltunk-e már apostolai a kereszténységtől elidegenedett kultúrának, kik égni, fölvilágosítani, megérteni, szánni és szeretni tudnak? Azokra van szükség! Mert a kultúra összes vívmányai dacára látjuk, hogy nem boldog a modern ember." A 20. század hullámzó tengerén küzdő egyháznak millió szívre s kétszerannyi kézre van szüksége Ezért ne tartsa magát a laikus az egyházban másodrendű katolikusnak! Mindnyájan testvérek vagyunk, s mint királyi papság arra hivatva, hogy apostolkodjunk A krisztusi élet nem kész, azt ki kell alakítanunk." Mi a mai kor ragyogó eszméje? A demokrácia Ezért az egyház fogjon össze a néppel!" A szocializmus irreális váltóval dolgozik, földi jövővel biztat, csakhogy tele van utópiával és illúzióval." Tudni, ismerni kell az igazat, alakítani a szépet, gyakorolni a jót s átélni az Istent!"