A magyar jacobinusok

Pulszky Ferencznek tényleg annyira benne van a keze mindabban, ami Magyarország ezeréves életének az utolsó, legfontosabb huszadrészében történt, hogy ő nélküle semmi téren se lehetne hű részletes képet festeni, a legkevésbé irodalmi téren, itt úgyszólván ő volt a kovász. Azonfelül pedig írt egy könyvet is, a Magyar Jakobinusokat, mely nem maradhat el e sorozatból. Egyebütt az ily regénygyűjtemény pusztán mulattató olvasmányok tára, ez a mi gyűjteményünk egyszersmind a nemzeti élet mappája - könyvekből összerakva; Fáy András, Eötvös József regényei a franczia forradalom által útnak indított eszmék heroldjai, a Jókaié morfin-injekcziók a nemzeti fájdalmak ellen. A Podmaniczky zsöngéiből előugrik a spiczli-korszak; ennek az írónak nem volt sok mondani valója s azt a keveset is rosszul mondta - hanem az olvasónak volt akkor sok fantáziája, s a sorok között elmélázván, maga gondolta hozzá a szépet, a poézist. A Magyar Jakobinusok is ilyen érdekes stáczió a nagy kálvária-járásban; rabmunka: nem a bezárt (de ami egyre megy), a kizárt magyarok a kenyérért való küzdelmeinek egyik gyümölcse. (Mikszáth Kálmán)