Csodaidők - Az ogfák vöröse

Csodálatos regény (nomen est omen), letehetetlen.

A jó regény olyan, amit még olvasnánk tovább, sajnáljuk, hogy már vége. A Csodaidők ilyen, pedig elég terjedelmes. Döbbenetes, mennyire ismeri a szerző az emberi természetet, és elbeszélőtehetsége csak a legnagyobb mesemondókéhoz hasonlítható.

Tényleg letehetetlen. A cselekmény lebilincselően izgalmas, a karakterek pedig szinte élnek. Zseniális!

Azt szerettem nagyon ebben a könyvben, hogy nemcsak befalja az ember, aztán jöhet valami új olvasnivaló (persze ez is fontos, mivel jelzi, hogy pörgős, érdekes történetről van szó), hanem azt, hogy rengeteg kérdést vetett fel bennem, amely kérdések azóta is itt motoszkálnak a fejemben. És nem csak a rejtélyekről szólnak ezek a kérdések (ezekre a folytatásban remélhetően fény derül), hanem úgy általában az életről, a családról, értékekről, stb. Szinte el is képzeltem, hogy pár év múlva az irodalom órákon ezt boncolgatják majd a diákok mint kötelező olvasmányt, szerintem volna mit közösen megbeszélni :) Úgy legyen!

Sajnos csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam és azt kell mondjam, hogy az írónő legsikeresebb műve, persze "A gardrób" mellett. Ez utóbbi egy novella, és sajons nem jelent meg nyomtatásban, de aki el akarja olvasni, az csak pötyögje be a Google-ba. Érdemes! Merőben más, mint a Csodaidők, de ott is előtérbe keülnek a családias érzések.

Nem tudtam, mire számítsak egy ilyen fura írónév/cím párosításnál. A könyv jó volt, fájdalmas társadalomkritikával. Méltó a nagy és klasszikus sci-fikhez.

Nah ide is leírom, hogy nagyon tetszett, ne csak nők írják hogy nagyon jó! Izgalmas és a szereplők élnek, nagyon nehéz letenni, nekem nem is sikerült!