A magyarok között - Gulliver sokadik utazása

Mint minden igazi hírlapíró: nagy morgó. Figyeli a világot körülöttünk, megmorog mindent, ami fölöslegesen nehezíti az életet e kies hazában. Szigorúan és igazságtalanul, mert a hibákra akkor is rá kell mordulni, ha elkerülhetetlenek. Ha mi is elkövettük volna őket. Nem megy másként: a dolgok mögé kell nézni, és pontosan kell fogalmazni. Ennyi a dolga. A többi az olvasóra tartozik. Aki eddig azt hihette, a vigyázó szem nagyon komoly, talán mosolytalan emberé. De ez a könyv bizonyítja, hogy mély humorral teszteli környezetünket: Swift és Karinthy után elkíséri Gullivert, aki ezúttal Budapestre érkezik mint szoftverfejlesztö, és megismerkedik a magyarok természetrajzával. Képzelhetik! De inkább olvassa el, aki nem sértődik meg, ha magára ismer, és nevetni tud önmagán. A politikusok akkoriban terjesztették el a kettős Magyarország elméletet, mely szerint állandó és kiengesztelhetetlen szembenállás jellemzi az országot. Ha valaki azt mondja, igen, arra azonnal rá kell vágni: nem. Ha valaki sír, a túloldalon azonnal nevetni kell. A politikusok ekkoriban vezették be a nappalok és az éjszakák váltakozását, és rendeletileg úgy döntöttek, hogy a tavasz után nem jöhet a nyár, az ösz után a tél. Azóta a magyaroknál a tél után rögtön jön a nyár, a tavaszt pedig az ősz váltja fel. A kormány döntött arról, hogy a hétfő után rögtön a vasárnapnak kell következnie, a vonatok pedig azóta nem állnak meg, csak a végállomáson. Ezt azzal magyarázzák, hogy az indulást rögtön az érkezésnek kell követnie, nem létezik köztes állomás, nincs olyan, hogy szürke, csak olyan, hogy fehér vagy fekete. A Magyar Köztársasággal szemben pedig létrejött a Sámánia Nagyhencegség kikiáltását szorgalmazó titkos társaság.