Móricz Zsigmond levelesládája

A Petőfi Irodalmi Múzeumban található Móricz-hagyaték egyelőre meg nehezen fölbecsülhető nemzeti kincsünk, mert a feldolgozása a nyolcvanas évek második felében fejeződött csak be. A hatalmas anyag - 6177 analckta - évtizedekig bőséges kutatási lehetőséget kínál azoknak az irodalomtörténészeknek, akik a XX. század első felét hiteles dokumentumok alapján szeretnék megismerni. Móricz regényei, elbeszélései, színművei, tanulmányai, cikkei, néprajzi gyűjtésének kéziratai megközelítően a felét adják a hagyatéknak. A hozzá írt leveleket közel háromezer palliumban őrzik. (A pontos számot azért nem lehet tudni, mert - elkerülhetetlen ilyen roppant nagy anyag feldolgozása során - az utólag előkerült leveleket nem mindig tudták a kutatók ábécé sorrendbe helyezni.) Ha nem is tudjuk biztosan a levelek számát, azt azonban fogadjuk el - ebben megerősített a kézirattár vezetője, több munkatársa - tizenötezerre becsülhető. A végleges számot akkor határozhatják meg, ha elkészül Móricz Zsigmond munkásságának teljes kritikai kiadása, de ez várhatóan csak a kilencvenes évtized végére készülhet el. Az a legfontosabb, hogy befejeződött a hagyaték katalogizálása, most már csak a kutatókon a sor, milyen értéket sikerül "kibányászniuk" ebből a csodákat rejtő birodalomból. "A nyolcvanas évek elején tanulmányt írtam Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője címmel. Akkor kezdtem a leveleket tanulmányozni, jegyzetelni. Nekem az író életének mindössze három és fél éve - 1929 novemberétől 1933. február közepe - volt a legfontosabb, ehhez kerestem - a még publikálatlan levelek ezrei között - ide vonatkozó dokumentumokat. Legelőször Babits Mihály és Gellért Oszkár, szerkesztőtársai, majd Fenyő Miksa, Ignotus leveleit olvasgattam, jegyzeteltem. Nagyon szomorúan, de tudomásul kellett vennem, hogy Ady Endrétől és József Attilától egyetlen levél sem található a hagyatékban. Ahogy egyre beljebb és beljebb jutottam ebbe a szédületesen gazdag birodalomba, föl kellett mérnem, kik voltak azok az írók, művészek, közéleti személyisegek, akiktől a legmegbízhatóbb, legfontosabb információkat kaphattam, mert minden várakozásomat fölülmúlta a nap mint nap szerzett sikerélmény. Egy idő után azt gondoltam, s erre többen is biztattak, ha ilyen szerencsés helyzetbe kerültem, avassam be az olvasókat is a megismert titkokba." - (Előszó)