Lábadozó szél

A feltétlen új hangú Radnóti Miklós annak a bizonysága, hogy az új fiatalság éleslátása felül tud emelkedni a mindennapok hazugságain, és gyökerénél tudja megfogni a mégis élni akaró életet. Radnóti versei egészen különös és friss szabadversek, olyan belső ritmussal gördülnek előre, mint ahogyan a gyorsvonat robog s dübörög végig az alföldi tájon. Szavai pörölyütések, képei úgy nőnek ki a földből, mint a kenyéradó búzavirág, frissen és elevenen s minden romantikától mentesen. Valahogyan új Berzsenyi növekedését érezzük Radnóti verseiből, a rengő föld mély görgését s feszülő erők hegyrázó mozgását. Radnóti új kötetében már mint kiforrott poéta lép elénk, száll be a sorba, egyszerűen és természetesen, mint a közkatona, aki tudja, hogy rá még nagy feladatok várnak, s ő vállalni és végezni fogja ezeket a nagy feladatokat. (Csuka Zoltán)