Adaptivitás a vizuális nevelésben

Az adaptív oktatás lényege: olyan differenciált és egységes óraszervezés, óravezetés, amely a gyerekek tanulás szempontjából fontos egyéni sajátosságainak ismeretén alapul. Ez a megoldás teszi lehetővé társas körülmények között a leghatékonyabb tanítást/tanulást, nevelést/nevelődést. Az adaptivitásnak ez az értelmezése általában találkozik a pedagógusok helyeslésével, elvben nem vonják kétségbe, hogy erre lenne szükség a gyakorlatban. De hogyan lehet ezt megvalósítani a hagyományos körülmények között? Kevés az idő, sok a gyerek, még több a tananyag, nincsenek eszközök... Ezért nagy alkalom az, amikor egyszer csak kiderül, hogy a meglevő körülmények pedagógiai elhivatottsággal, kreativitással addig alakíthatók, amíg egyszerre csak megjelenik egy új minőségű pedagógiai gyakorlat, amely úgy eredményes, hogy közben a pedagógus is, a tanulók is szinte lubickolnak a megismerés, az alkotás, az együttlét örömében. Rektor Orsolya így tanít, és ebben a könyvben - eredetileg a pedagógus-szakvizsgás képzés keretében írt szakdolgozatában - erről ír. Egyszerűen, közvetlenül, szépen, azt sugallva, hogy az adaptív oktatás felé vezető úton mindannyian el tudunk indulni.