Kőomlás Bécsben

Richard Wagner kisregénye erről szól: a kétségbeesett kapaszkodásról két partba, a múltba és a jövőbe. Benda mérnök alaphelyzete, ha jól értelmezem, a hontalanság és az otthontalanság. A három nőből, Mariannéból, Évából és Iriszből immár soha többé nem lesz egy, mint ahogy a többi hazából sem lesz már egy igazi otthon. Benda mérnök alapérzése nem a nosztalgia, hanem ennél valamivel több és fájdalmasabb: a sóvárgás.
A mi nemzedékünk a sóvárgó nemzedék. Van immár feladatunk, van pennánk és papírunk, van külső szabadságunk, de ott legbelül: foglyok vagyunk. A múlt foglyai. Magunkat már soha, másokat talán még fel tudunk szabadítani. (Markó Béla)