Horatius, Vergilius és Maecenas

Rimóczi-Hamar Márta kötete a római irodalom fénykorának alapvető problémáját: Horatius, Vergilius és Maecenas egymáshoz és Augustushoz, való viszonyát világítja meg a modern irodalomtudomány módszereivel, és e viszonynak drámaian dinamikus új képét rajzolja meg. Kezdetben Maecenas és írói köre Augustusban látta azt a politikai személyiséget, aki a békét, a rendet és a jólétet meg fogja teremteni. Augustus azonban egyre inkább korlátozta az írói kifejezés szabadságát, amelynek gyakorlása a bizalmatlanság és megfélemlítés légkörében végül csak egy rejtett nyelvi és mitológiai kódrendszer keretében volt lehetséges. A monográfia megrázó képet rajzol Maecenas és Horatius utolsó korszakáról, amelyben Maecenas már csak a sok halálos ítélettől igyekezett visszatartani Augustust, Horatius pedig azzal próbálta támogatni őt, hogy ódáinak a princeps utasítására megírt IV. könyvében, amelyben Maecenasnak és Vergiliusnak már egyetlen verset sem szentelhetett, rejtetten mégis felidézte azok emlékét, akik barátai voltak és jót tettek vele. Rimóczi-Hamar Márta munkája új szemléletével és új módszereivel értékesen gazdagítja a módszertanilag és szemléletileg világszerte megújuló római irodalomtörténetet.