Mitológiák

Az itt következő esszéket hónapról hónapra írtam, körülbelül két év leforgása alatt, 1954-től 1956-ig és arról, ami éppen foglalkoztatta a közvéleményt. Akkoriban megpróbáltam rendszeresen átgondolni a francia hétköznapok néhány mítoszát. Vizsgálódásom nyersanyaga sokféle volt (egy újságcikk, egy képeslap illusztrációja, egy film, előadás vagy kiállítás), a témája pedig önkényes: arról írtam, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Az elemzés kiindulópontja legtöbbször az a türelmetlenség volt, amely mindig elfog, valahányszor a sajtó, a művészet vagy a közgondolkodás természetes-nek tüntet fel egy olyan valóságot, amely, jóllehet benne élünk, minden ízében történeti képződmény: egyszóval valósággal szenvedtem tőle, hogy a hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egymással a Természetet meg a Történelmet, és a magától értetődő látványos meglobogtatásában akartam nyakon csípni azt az ideológiai szemfényvesztést, amely mögötte lappang.