Római köz- és magánjog

A Római köz- és magánjog mint tankönyv egyfelől rendhagyó, másfelől hagyománykövető. Rendhagyó, hiszen a római jogi tankönyvek célja elsődlegesen a római magánjog bemutatása, s a római közjognak jóval csekélyebb teret szentelnek. Hagyománykövető, hiszen a római jog tankönyvirodalma (kiváltképp a magánjogi részt illetően) az évszázadok alatt oly mértékben kristályosodott ki, hogy mind tartalmában, mind szerkezetében minimális eltéréseket tesz csupán lehetővé. Magánjogi fejezeteiben tehát e tankönyv is követi ezen rendszert. A római jog kétségkívül elsősorban római magánjog, minthogy azonban e tekintetben a római jogtudomány sem jogági tagozódásról, hanem a jogtudomány művelésének két ágáról beszélt, indokolatlannak látszik a római jog mint szerves egész két, egymást kiegészítő részének szigorúan dogmatikus elválasztása - kiváltképp mivel a római közjog (és benne a római "büntetőjog") hatása a modern jogi gondolkodásra alig marad alatta a magánjogénak. Ennek megfelelően tehát jelen tankönyv a római magánjog mellett megközelítően azonos súllyal tárgyalja a római közjogot is.